Fogbarát gyógynövények
A gyógynövényeket évezredek óta használják az emberek különféle panaszok enyhítésére. Természetesen érdemes leszögezni, hogy mielőtt öngyógyításba kezdenénk, kérjük ki egy szakember véleményét a panaszok kezelésével kapcsolatban.
A gyógynövények kiváló szerepet töltenek be a fogápolásban, és mind a mai napig a fogkrémek fő alkotóelemeként vannak jelen. Jelen cikkünkben szeretnénk bemutatni egy pár fogbarát gyógynövény, melyek kiegészítő kezelésként tökéletesen szolgálnak.
Kamilla
Talán a legismertebb gyógynövény: több ezer éve használják – gyulladáscsökkentő hatását mindenki ismeri. Nagyon jól használható a fogínygyulladás ellen, de foghúzás vagy más fogászati beavatkozás után is segít a gyógyulásban.
Menta
A legősibb gyógynövény a szájápolásban: amikor még fogkefék nem is léteztek, az emberek már használták a mentát – összerágva frissítették vele a szájukat, leheletüket.
Csipkebogyó
A fogászatban leginkább megelőző szerepe van, ennek a növénynek ugyanis nagyon magas a C-vitamin és ásványianyag tartalma. Nagyon jó immunerősítő hatása mellett megelőzhetjük vele a fogínyvérzést vagy a súlyosabb gyulladásos, sorvadásos állapotokat.
Szegfűszeg
Kína egykor aranyat érő fűszerének jelentős fájdalomcsillapító hatása van, ezért a népi gyógyászatban a fogfájás elűzésére használják. A fájós foggal rá kell harapni a szegfűszegre, és a fájdalom nagy valószínűséggel mérséklődni fog. Nyilván a fogorvost nem pótolja ilyen esetekben, de amíg eljutunk hozzá, szegfűszeggel természetesen enyhíthető a fájdalom.
Zsálya
A menta mellett a másik leggyakrabban alkalmazott gyógynövény a fogászatban. Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, fájdalom- és vérzéscsillapító hatású, ráadásul még a kellemetlen leheletet is megszünteti – valószínűleg a „legfogbarátabb” növény a földön.
A gyógynövények természetesen nem minden esetben alkalmazhatók, illetve bizonyos betegségeknél a hatásuk messze nem elegendő. Minden esetben az orvosi előírás a döntő. A fogászatban a gyógynövényekkel, növényi készítményekkel végzett kezelések a megelőzést, a szájhigiéné fenntartását, a már kialakult kórfolyamatok gyógyulási idejének lerövidítését, illetve a műtéti utókezelést egyaránt szolgálhatják.
